A XXIX. Apáczai Tudományos Konferencia mottója: Tudás, érték, megújulás Apáczai nyomdokain. A mai napon együtt gondolkodunk, inspirálódunk - nyitották meg a konferenciát. Az esemény kezdetén a diákok és tanáraik együtt énekeltek el két dalt a Muzsika hangjából lélekemelő előadásként a hangulat megalapozására. 

Prof. Dr. Friedler Ferenc, a Széchenyi István Egyetem rektora megnyitó beszédében kiemelte: egy ilyen előadás után nehéz megszólalni, de éppen az ő generációjukért dolgozunk. Apáczai történelmünk egyik legnehezebb szakaszában alkotott maradandót. Gondolatai iránymutatások, amik máig hatnak. Érdekünk áttekinteni hasznosítható megállapításait a mai nehéz és változó világban.

Dr. Pongrácz Attila, az Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudomány Kar dékánja kiemelte: Klebelsberg Kuno 150 éve, Brunszvik Teréz 250 eve születtek. Apáczai Csere János pedig pontosan 400 éve. „Aki jó kalauzokat választ, az nem egykönnyen térhet le a jeles útról.” Apáczai a digitalizáció eszközei nélkül, hatékonyan, korát megelőzően végezte a tanítást, nevelést és a tudományokat – ezzel hozzájárult a társadalomhoz. Nem csak tanulni akart, hanem tudását megosztani mindenkivel.

Apáczai mit üzenne 400 év távlatából? - tették fel a kérdést, amely után videóüzenetben tekinthettük meg az élethűen megelevenedett Apáczai szobrának üzenetét.

Fotó: Széchenyi István Egyetem

"Azon fáradoztam, hogy a tudomány fényét elhozzam a magyar nép számára. A tudományok világossága nélkül, a nemzet is csak homályban tapogatózik. Az ember ugyanis, az értelem által különbözik minden más állattól. Azért adatott az ész, hogy az igazságot megismerje. A tanulás célja az ember jobbítása. A tudomány magyar nyelven szóljon, mert csak így válhat a köz kincsévé. A tudomány nem csak a múlt, hanem a jövő világossága."

Ezután meghallgattuk Dr. Balatoni Katalin pedagógiai innovációk előmozdításáért és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszterelnöki biztos előadását is: Nincs más mondanivalóm, mert ezért vagyunk itt. Hiszem és vallom Apáczai tanításait. Végre beszélhetünk a szívről és nem csak az észről. Ez a legfontosabb üzenet. Brunszvik Teréz, Klebelsberg Kuno és Apáczai is örök lenyomatot hagyott a magyar köznevelésben. Örök érvényű minden szó és tett, amit hagytak. Rengeteg információ és feldolgozhatatlan mennyiségű változás – ezt nem tudjuk még befogadni, majd esetleg később, mikor nem érezzük annyira a káoszt. Értékválságban, technológiai forradalomban élünk – de legalább most már tudunk róla olvasni. Az akkori hibákból, gyarlóságból tudunk tanulni: hogy mekkora károkat okozott az ipari forradalom, aminek most már haszonélvezői lehetünk. Fel tehetnénk azt a kérdést is, hogy akarunk-e a mesterséges intelligenciával dolgozni? De már beelőzte a kérdést, nem a mi döntésünk. Engem az motivál, hogy mi az amivel segíteni tudok? Úgy gondolom azért vannak láthatatlan téglák az oktatásban, hogy együtt hordjuk el. Keressük azokat az utakat, amivel segíteni tudjuk az oktatást ebben a kaotikus világban – ez ad irányt és stabilitást az országnak. Nem így szoktuk: tiltsuk be ezt a három szót! Próbáljuk meg, hogy kilépünk a megszokásból, kockáztassunk és tanuljunk újat. Nehezebb, mert nem taníthatjuk ma azt, amit régen. És hatalmas energia és alázat kell, hogy felülbíráljuk minden nap azt, amiről eddig azt gondoltuk, hogy jó. A tanítónak nem csak az észt kell kiművelnie, hanem a szívet is. Szükség van a tanítói attitűdre, elköteleződésre, pozitív szemléletre. De tanítható-e vajon a tanítói lét? Figyeljünk a nagyokra, akik ki mertek állni az érveik mellett – és erre nekünk is képesnek kell lennünk az értékeink mellett. A technológiai forradalomnak az lesz a győztese, aki a jövőbe tekintve minden nap erősíti kapcsolatát a gyökereivel. Ha tudunk dolgozni azon, hogy emberek maradjunk és emberségre neveljünk, akkor a jövő pedagógustársadalma tudja majd minden nap keresni a gyökereit. Elképesztően gazdag a kultúránk – van hova nyúlnunk. Azzal a szemlélettel viszem a munkám, amit ők képviseltek, és azzal a bátorsággal, amit ők is mutattak.