Varga Józsefné Dr. nyugalmazott egyetemi docens előadása a Szent Orsolya rend 300 éves szolgálatáról

„Értékek és kihívások” címmel szervez szabadon választható kurzust a Győri Egyházmegyével együttműködésben az Apáczai-kar.
Az előadássorozat iránt nagy az érdeklődés, amelyre az egyetem csaknem valamennyi győri karáról érkeznek hallgatók.
A 2026. április 30-án megrendezett előadás vendége Varga Józsefné Dr. egyetemi docens volt.
Az előadás társszervezője a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége győri csoportja, valamint a Bencés Diákok Győri Egyesülete.
Az előadást Dr. Pongrácz Attila dékán úr nyitotta meg és megköszönte a KÉSZ győri csoportjának vezetője, Ottófi Rudolfné munkáját a közös szervezésért és a hosszú évek óta tartó együttműködésért.
Varga Józsefné Dr. prezentációjával két évfordulóra is emlékeztünk: 1726-ban, 300 évvel ezelőtt kezdték meg az orsolyiták áldásos tevékenységüket Győrben, illetve 100 évvel ezelőtt 1926-ban indították el a katolikus tanítónőképzést:
"Az Egyház a leánynevelés feladatát bízta az orsolyitákra, ezért 1726-ban azonnal hozzáfogtak a szegény sorsú lányok tanításához. A kor, a társadalom és a város igényeihez igazodva, de hivatásuk fő célját, azaz a hitre nevelést mindig szem előtt tartva tanították Győr és környéke leányait. Kezdetben elemi iskolát és internátust tartottak fenn, majd óvodát, a 19. század végétől pedig leány polgárit.
A 20. század első évtizedeiben tovább színesítették az oktatási palettájukat: 3 évfolyamos nőipariskola indult, amely 1940-től érettségit is adó leány ipari szakiskolává alakult. 1926-tól tanítónőképzés, majd leánylíceum nyílt. Ezek mellett számos tanfolyamot működtettek (varró, festő, zenei, háztartási, ...).
A jól felszerelt, otthonos, modern berendezésű épületegyüttesben a II. világháború előtt 1300-1500 diák tanult.
A munkájuk a hivatásuk volt, amelyet a szeretet irányított. Ez a szeretet Isten-szeretetet jelent, a tevékenységükben minden ebből indult ki, és ez segítette elő a nevelésben felmutatott jó eredményeiket.
A kiváló szakmai felkészültséget, az állandó továbbképzést kötelességként élték meg, ugyanúgy a változó társadalmi, gazdasági körülményekhez való alkalmazkodást is. Rugalmasság jellemezte a tevékenységüket, mindig az adott helyhez, történelmi, társadalmi helyzethez igazodtak, és a tudás, a kultúra átadása mellett a hasznosíthatóságra törekedtek."

.webp)


