Dr. Pongrácz Attila, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Karának dékánja, a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány Családbarát Egyetem munkacsoportjának vezetője interjút adott az Alapítvány részére. Dékán úr az interjúban személyes példáján keresztül beszél a család és karrier összehangolásáról, a családbarát szemlélet fontosságáról, valamint arról, mi foglalkoztatja ma a fiatalokat. Továbbá kitér arra is, hogy miképp lehet egyszerre helytállni a munkahelyen és otthon, amikor mindkettő teljes embert kíván.

Milyen mintákat hozol a szülői házból?

Mintaként egyrész egy vidéki, falusi értékrendet hozok, de mind a szűkebb családi környezetemben, mind pedig a lakóhelyemen volt egyfajta pezsgése és dinamizmusa is az életnek.

Édesapám 1939-ben született a Pannonhalma mellett lévő Écs településen, és a mai napig az életét ebben a földrajzi térben éli, míg édesanyám kisbéri származású, amely eredendően szintén község volt.  Aztán 1985-ben városi rangot kapott és már az 1960-as években volt gimnáziuma, valamint zeneiskolája, ahol gyerekkorában "falusi lány” létére francia nyelvet és zongorázni is tanulhatott.

Én már Győrben születtem, ahová a családunk 1976-ban költözött, a Szabadhegy nevű városrészbe, ami egy vidéki, szinte falusias jellegű része volt Győrnek. Ugyanakkor Győr már abban az időben is a nagy iparvállalatok révén – a méltán világhírű Rába gyár például akkor élte a fénykorát - modern városnak számított és nagyon jó iskolái is voltak.

És még ki gyakorolt rád nagy hatást?

A legfőbb hatást a szüleimen túl természetesen a tanáraim gyakorolták rám, hiszen mind az általános iskolában - ahol 1983-tól német nyelvet is tanulhattam-, mind pedig a középiskolában, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban kiváló pedagógus - köztük számos bencés szerzetes- személyiségekkel találkozhattam. Név szerint is szívesen említem meg elsős tanítónénimet, Havasréti Béláné Irénke nénit, aki nagy szeretettel vezetett be az iskola csodálatos világába. A középiskolai évekből pedig osztályfőnökömet, Dékány Ernő atyát, latin tanáromat, Németh Lőrinc atyát, és történelem oktatómat, Németh Ottó tanár urat emelném ki. Ők, és többi tanártársuk szakmai felkészültsége és hivatástudata a mai napig végigkísér, amiért hálával és szeretettel gondolok rájuk.

Hogyan határoznád meg magad a jelenben?

Férj, családapa és tanár vagyok. 24. éve élünk boldog házasságban a feleségemmel, Annamáriával -aki tanító - hittanár, etikatanár és közösségi és civil mesterszakos szakember, jelenleg főállású édesanya. Hat gyermekünk közül ketten már egyetemisták, hárman középiskolások és a legkisebb kisiskolás.

2000 óta dolgozom az első munkahelyemen, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Karán, ahol az oktatói munkámon túl 2017-től tanszékvezetőként, 2018-tól pedig dékánként is tevékenykedem. 

Közben annyira unatkozik a hat gyerekes egyetemi oktató, hogy még a nyakába vesz civil tevékenységeket is?

A családi és a munkahelyi feladatokon túl fontosnak tartjuk a feleségemmel a szűkebb és tágabb környezetünkben az önkéntes és közösségi feladatvállalást is, így tagjai vagyunk a győri kármelita családos közösségnek, valamint családreferens házaspárként vállalunk szolgálatot a Győri Egyházmegyében is. Ezek a feladatvállalások olyan szolgálatok, amelyek sok örömet és egyben feltöltődést is jelentenek, mindamellett hogy valóban nagyon sűrűek a mindennapok és igyekszünk odafigyelni a családi egyensúlyra is. Ugyanakkor nagyon jól illeszkednek ezek a szolgálatok a családi állapotunkhoz, tapasztalatainkhoz és a szűkebb szakterületeinkhez is - egyetemi oktatás, közösségek fejlesztése- hiszen pl. a Háromirályfi Alapítványban vállalt feladatom, a Családbarát Egyetem Program vezetése mindezek metszéspontjában is áll.

Velünk hogyan találkoztál?

Az Alapítvánnyal 2016-ban találkoztam, amikor Engler Ágnes professzor asszony megkeresett a Család és Karrier országos, 11 egyetemre kiterjedő kutatása kapcsán. A közös munka folytatásaként 2018-ban a munkahelyem, a győri egyetem is elsők között csatlakozott az Alapítvány Családbarát Egyetem programjához. 2019-től pedig felkérést kaptam az Alapítvány Az Év Családbarát Vállalata Díj zsűrijében történő részvételre is, ami a szűkebb oktatási szakterületemhez, a HR-hez és a tanácsadáshoz is jól kapcsolódik.

2024 óta pedig az Alapítványunknál te vezeted a Családbarát Egyetem munkacsoportot.  Ez miről szól tulajdonképpen?

Igen, Prof. Dr. Engler Ágnes alelnök asszonytól vettem át a stafétabotot, ami egy nagyon izgalmas és értékes terület. A családbarát egyetem projekt alapvetően két célcsoportra fókuszál: egyetemi hallgatók és az egyetemi oktatók/dolgozók. Mindkét esetben a család és karrier kérdésköre, illetve a munka-magánélet egyensúly áll középpontban, megkülönböztetve a célcsoportokat aszerint, hogy saját családdal rendelkeznek vagy sem. Az együttműködési megállapodást aláíró intézmények - a 2016-os projektalapítás óta eltelt 10 évben már 16 felsőoktatási intézmény csatlakozott ehhez az értékközösséghez. Egyrészt az oktatás és képzés terén - például a párkapcsolattal, családi élettel összefüggő kurzusok hirdetése hallgatók részére, az ilyen témájú kutatások ösztönzése, konferenciák, fórumok, workshopok, előadások szervezése hallgatók, oktatók, pedagógusok, dolgozók és a témában érintett szakemberek számára. Másrészt a család és munka összeegyeztethetőségével és a munka-magánélet egyensúlyával (Work-Life-Balance) kapcsolatos munkahelyi kultúra megteremtése és erősítése, harmadrészt pedig a kisgyermekes hallgatók és munkatársak számára a gyermekek ellátását szolgáló infrastruktúra fejlesztése révén tesznek a fenti célok érdekében. Bár az utóbbi bő két-három évtizedben egyértelműen kitolódott a házasságkötéskori életkor, és manapság ritkának számít, hogy valaki -pláne nappali tagozatos- egyetemi hallgatóként házasságban éljen, de ezek a trendek előbb vagy utóbb változhatnak. Egyetemista koromban, az 1990-es években Szegeden voltak kisgyermeket nevelő nappali tagozatos hallgatók számára kialakított kollégiumi lakhatási lehetőségek. Bízom benne, hogy eljön az idő, amikor ismét szükség lesz ilyen szolgáltatásra, és szívesen támogatja a társadalom azok erőfeszítéseit is, akik a tanulás mellett a családi élet feladatait is idejekorán vállalják.

Mi adja számodra ennek a munkának a fontosságát, értékességét?

Az Alapítvány úttörő szerepet vállal Magyarországon a családbarát szervezeti kultúra képviseletében, és ez közel áll a személyes és szakmai értékrendemhez is. Örömmel tölt el, hogy az Alapítvány Csapatával a családbarátság értékét és szemléletmódját képviselve egy élhetőbb munkahelyi és tágabb társadalmi környezetet teremthetünk mindenki számára. Jó látni azt, hogy a családbarát szemlélet egyre inkább jelen van a legkiválóbb vállalatok, intézmények, köztük az egyetemek szervezeti kultúrájában is, támogatva a munkavállalókat hivatásuk és családi életük összehangolásában. Hiszem, hogy e szemlélet képviseletével mindannyian egy élhetőbb munkahelyi és társadalmi környezetet teremthetünk.

Nap, mint nap találkozol fiatalokkal, mi foglalkoztatja őket, mi van az érdeklődésük fókuszában?

Nagyon nehéz röviden, leegyszerűsítve beszélni a mai fiatalokról. Akikkel általában én találkozom akár az egyetemen, akár a baráti körömben, ők jellemzően az iskolázottabb, szerencsésebb családi hátterű fiatalok, akik hálásak lehetnek, hogy tanulhatnak és sok lehetőség áll előttük. Ugyanakkor ők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen a mai világ szükségtelenül sok ingert és lehetőséget ad, ami nehézzé teszi a jó, vagy elég jó döntések meghozatalát.

Elsősorban az egzisztenciális körülmények -így a karrier és a munkahely kérdései- foglalkoztatják őket. Amik természetesen fontosak, de pont emiatt van jelentősége annak, hogy mi felnőttek a családi és közösségi életünket is vonzóvá tegyük és őszintén merjük megmutatni számukra, hogy ezzel is arra ösztönözzük őket, hogy a nap - vagy az egyes életszakaszok- végén mégiscsak az ad egy megnyugvást és boldogságot, ha megfelelőek az emberi kapcsolataink és stabilak a családi körülményeink.

Tervezik vajon a családos életüket is?

Bízom a kutatásokban, amelyek azért rávilágítanak arra, hogy itt Magyarországon a többség még mindig fontosnak tartja a házasságot, a családot és a gyermekvállalást. Ugyanakkor a legfontosabb, hogy hiteles és vonzó példákat lássanak a saját környezetükben, hiszen a szűkebb családjukban a statisztikák szerint a mai fiatalok nagy százaléka töredezett kapcsolatokat lát a szülei generációjánál, ami érthető módon elbizonytalanítja őket. Emiatt is fontos, hogy amit az egyes családok nem tudnak megadni, azt például az oktatási rendszer, vagy egyéb közösségek biztosítsák. Gondolok itt a Magyarországon elérhető, profi Családi Életre Nevelés (CSÉN) programokra, vagy az olyan, akár civil vagy vallási közösségek által szervezett lehetőségekre, amelyek vonzó módon tudják bemutatni a család értékét és alapvető fontosságát. Ezért is örömteli, amikor középiskolákban és a felsőoktatásban is vannak a családi élettel kapcsolatos programok, szabadidős tevékenységek, kurzusok. A családbarát egyetemek kurzusai erre jó példák: a Debreceni Egyetem Párkapcsolati Szabadegyetem, az Állatorvostudományi Egyetem Család Fakt, a Szegedi Tudományegyetem Párkapcsolati kérdések, vagy a Széchenyi István Egyetem Értékek és kihívások programjai. De említhetném az általam ismert győri, egyházi fenntartású középiskolák jó gyakorlatait, köztük a diákjaiknak szervezett, családi és párkapcsolati témákat is érintő lelkigyakorlatos programjait. Bízom abban, hogy ezeknek meglesz a pozitív hatása már középtávon is.

Szakmai munkádban mostanában milyen kihívások érnek?

Az egyetemi világ mindenütt, így itt Győrben is igen dinamikus és inspiráló. A mindennapi oktatási feladatokon túl folyamatosan keressük az új kutatási irányokat és lehetőségeket, ráadásul mindezt egy globális, nemzetközi környezetben kell tennünk. A mi egyetemünkön egyre több a nemzetközi hallgató, ami egy tudatos, stratégiai építkezés eredménye, így a világ szinte minden tájáról hozzánk érkező fiatalokkal és kollégákkal dolgozunk nap, mint nap. Ehhez folyamatosan fejleszteni kell a nyelvtudásunkat és az egyéb szakmai, első sorban a kutatással és a publikációk készítésével, de akár a Mesterséges Intelligenciával kapcsolatos kompetenciáinkat is. Személy szerint én is fejlesztem jelenleg is a nyelvismeretemet, hogy megfelelő szinten tudjam elvégezni a nemzetközi hallgatók oktatásával és a publikációk írásával járó feladataimat, mindamellett, hogy kari vezetőként a munkatársaim támogatása és a napi operatív személyi és szervezési ügyek is a kiemelt felelősségeim közé tartoznak.

Pongrácz Attila hogy teremti meg a munka-magánélet egyensúlyát? Van erre bevált recepted?

Ahhoz, hogy minden feladatomban megfelelően, de legalábbis elfogadhatóan helyt tudjak állni, egy belső stabil hitbeli meggyőződés és egy támogató családi, közösségi háttér, valamint egy jól működő szakmai szövetségi rendszer szükséges. Az előbbit a tudatos, lehetőleg napi szintű, a feleségemmel, a gyermekeinkkel és a szűkebb baráti közösségünkkel együtt megélt lelki élet - például szentmisén való részvétel, egy-egy, a győri Bazilikában található Örökimádás kápolnában eltöltött csendes negyed- vagy fél óra -   beiktatásával tudom fenntartani. Ez sokat segít a világ - akár a munkahely, akár a mindennapi egyéb feladatok - ügyeinek a higgadt kezeléséhez. Az utóbbit pedig az a több  mint 25 éves szakmai tapasztalatom jelenti, amely során számos kiváló kollégától tanulhattam és jelenleg is nagyszerű és elkötelezett munkatársakkal dolgozhatok együtt. De nem egy komoly nehézséget is átélhettem, amik persze értékes tanulságokat is jelentettek. Úgy is fogalmazhatok, hogy a Gondviselésbe vetett hit segít a harmónia megteremtésében, kiegészítve az „ora et labora” (imádkozzál és dolgozzál), gyakorlatorientált és aktív bencés felfogásával. Ezen felül igyekszem hálával és örömmel észrevenni a teremtett világ és a jószándékú emberek értékeit, ami eddig mindig erőt adott a következő lépés megtételéhez és a nehezebb élethelyzetek elviseléséhez is.

Mit kívánsz a gyerekeidnek és a jövő nemzedékének?

Azt kívánom, hogy  mindig legyenek tisztában az adott életszakaszuk fő feladataival, az ahhoz tartozó döntéseket bátran és felelősségteljesen tudják meghozni. Közösségben gondolkodjanak, legyen az akár a családjuk, a házastársuk, vagy a munkahelyi kollégáik. És mindig hosszú távon, a maradandó emberi értékek mentén tervezzenek és gondolkodjanak, nem kihagyva a Gondviselést sem a mindennapi életük folyásából.

Az interjút Pálfay Erzsébet az Alapítvány alelnöke készítette

Forrás: https://www.haromkiralyfi.hu/talentum-interjuk/dr-Pongracz-Attila

További linkek:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1390977779733141&set=a.460274692803459&locale=hu_HU
https://www.haromkiralyfi.hu/
https://www.instagram.com/3kiralyfi/