Február 26-án, hétfő délután Dr. Veres András, a Győri Egyházmegye Főpásztora, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartott előadást az Apáczai-karon, a Széchenyi Egyetem hallgatói részére „Kiben/miben hiszek? Hitvallásunk alapkérdései” címmel, az „Értékek és kihívások” nevű új kurzus keretein belül.

Különleges alkalom, hogy ebben a szemeszterben immáron a második püspök atyát köszönthetjük ezen az új kurzuson – hangsúlyozta köszöntő beszédében az Apáczai-kar dékánja. Dr. Pongrácz Attila kiemelte a jelentőségét annak, hogy e tantárgy keretében olyan, a kereszténységgel, családdal, hivatással, egyéb értékekkel kapcsolatos mérvadó gondolatokat hallhatnak a diákok, amelyek egész életükre pozitív kihatással lehetnek és iránymutatásul szolgálhatnak.

A Megyéspüspök Úr először filozófiai oldalról világította meg a felvetett témát. Hangsúlyozta, hogy van különbség a hit és a tudás között. Amit látunk és megtapasztalunk, amiről bizonyosságot szerzünk, az nem a hit tárgya, hanem a tudásé. A hitnek viszont van általános és vallásos megközelítése is. Teológiai értelemben a kinyilatkoztatás Isten önmagáról való ismertetésének az elfogadását jelenti, és mindazt, amit ebből az Egyház tanít számunkra.

Mindenki hisz valamiben, de nem mindegy, hogy miben – hangsúlyozta a főpásztor. Hozzátette, az ember önmaga nem képes mindent megismerni, de a tudomány sok mindenre rávilágít. Isten létében hinni vagy azt tagadni, mind a kettő hitet követel. Emlékeztetett, az ateisták arra hivatkoznak, hogy minden létező visszavezethető az ősanyagra, azonban az ősanyag magától való létezéséhez is végül hit szükséges.

Ezzel szemben a hívő ember azt vallja: hiszi, hogy a teremtett világ mögött van egy Létező, aki a világot alkotta. Egy olyan Létező, akinek a léte önmagában van, nem valakitől kapta; a hívő ember ezt nevezi Istennek. A gondolkodó ember végül képes eljutni annak felismerésére, hogy ésszerűbb dolog Isten létében hinni, mint tagadni – nyomatékosította előadásában a Püspök Atya, aki számos ismert költőt idézett gondolatai alátámasztására (többek között Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben, Balassi Bálint: A fohászkodás, Sík Sándor: Hiszek c. verseket).

Az ateizmus azt gondolta, hogy a természettudomány kizárja Isten létezését – folytatta magyarázatát, majd hozzátette: azonban azt is láthatjuk, hogy a legnagyobb természettudósok hívő emberek. Hangsúlyozta: sokan éppen a természettudomány művelése közben váltak hívővé, tehát ebből is látszik, hogy a természettudomány nem mondhat ellent a vallásos hitnek, vagy legalábbis nem tagadja a teremtő Isten létezését. A legnagyobb, Nobel díjas tudósok szinte kivétel nélkül mindannyian hívő és vallásos emberek. Max Planck, a Nobel-díjas fizikus mondta: mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusnak pedig Isten van minden megfontolás végén. Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot minden lényeges pontban.

A többi között a különböző istenképek kialakulására is rávilágított az előadó. Miután minden ember és kultúra a maga gondolkodási kategóriái szerint törekedett Istent megismerni, így sokféle vallás van. Ahogy az emberi fejlődés előre haladt, mindig újabb dolgokat fedeztek fel Istenről. Egyének szerint pedig különböző Istenképek, egyes esetekben torz istenkép alakult ki. Ez akkor fordulhat elő, ha nincs személyes kapcsolat Vele, holott Ő egy megismerhető Isten. Ha a különböző vallások más-más istenképről beszélnek, akkor hol van az igazság? – tette fel a kérdést a Püspök Atya. Feltehetően valójában minden vallás eme világban ugyanarról az Istenről beszél, csak más-más módon. Több igazságot, vagy csak részigazságot, vagy egész keveset mond az igaz Istenről. A keresztények számára viszont nagyon nagy ajándék, hogy Isten a Szentíráson keresztül bemutatkozott az emberiség számára –  szögezte le a Megyéspüspök, aki előadásában kitért arra is, hogy milyen fontos elemei vannak a keresztény hitnek, illetve mit jelent kereszténynek lenni. Aláhúzta: hívő kereszténnyé az az ember válik, aki elkezdi élni azt a tanítást, amit a kinyilatkoztatásból megismert. Kereszténynek lenni valójában találkozást jelent istennel.

„Utak nem vezetnek Istenhez, csak szakadékok.” – idézte okfejtésében Assisi Szent Ferencet, rámutatva arra, hogy aki hívővé válik, az végülis odaveti magát a „szakadékba”, vagyis Isten szeretetébe, az Ő jelenlétébe. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hit az Istenre való teljes ráhagyatkozást jelenti. Beszédében világossá tette, hogy amennyiben nem neveljük a gyermekeket vallásosan, akkor valószínűleg vallástalanok lesznek felnőtt korukban is.

A Főpásztor arról is szólt, hogy minden emberben van egy érzék Istenhez, hiszen az Ő teremtményei vagyunk. Nincs, aki ne rendelkezne bizonyos sejtésekkel Istenről. Mindenki vágyik arra, hogy az élete kibontakozzon örömben, szeretetben és a jóban. Hozzátette: valójában az ember ilyenkor Istent keresi. Valahol a léte és értelme mélyén érzi, hogy lenni kell az abszolút igazságnak. A legteljesebb ismeretet pedig a Szentírásból tudhatjuk meg. Az igazság az az igazság, amit Jézus tanított, és amit az Egyház ma is képvisel.

Előadása végén kiemelte a hallgatóságnak: „azt kívánom mindnyájuknak, hogy az igazság megismerésének törekvését ne adják fel. Önök a jövő nemzedéknek olyan emberei lehetnek, akik másokat is a jóra, az igazságra kell vezetniük, és ez nem túlzás. Egy tanár vagy egy felsőfokú végzettséggel rendelkező ember mindig meghatározó a saját környezetében, ha értéket képvisel. Márpedig lehet-e értékesebb cél, minthogy értéket képviseljünk önmagunk és mások számára is, ezzel segítve őket az igazság megismerésére. Kívánom, hogy mindez sikerüljön.” – zárta mélyre ható gondolatait a Püspök Atya.

Szöveg: Bátayné Somogyvári Zita