Pedagóguslexikonok - Könyvbemutató a Könyvtárban
2026. november 17-én az Apáczai-kar könyvtárában mutatták be Biczó Zalán: Győri tanárok és tanítók lexikona, 1945 előtti életutak, valamint Biczó Zalán – Horváth László: A győri tanító- és tanítónőképző-intézeti tanárok életrajzi lexikona, 1847-1947 közötti életutak című köteteket, mellyel ismét gazdagodott Győr helytörténeti feldolgozását segítő háttéranyag.
A rendezvényt Dr. Pongrácz Attila dékán úr nyitotta meg, a szerzőkkel Dr. Cseh Sándor, a kar egykori dékánja beszélgetett. A rendezvény vendége volt Pintér Tamás, az Orsolyita rend kutatója, a szerzők segítője, valamint Kovács Balázs, a Szülőföldünk Honismereti Egyesület elnöke, a kötetek mecénása.

Biczó Balázs a Győri tanárok és tanítók lexikona c. munkájában, 421 életrajzot közöl az 1945-ig tevékenykedő pedagógusokról, mely jól reprezentálja közel két évszázad pedagógustársadalmának néhány jellemzőit. Jól látható, hogy a mai terminológiával élve a közoktatásban dolgozók nemek szerinti megoszlása hogy alakult. A XIX. században csak minden negyedik tanár vagy tanítónő, a XX. század első felében már minden harmadik volt nő. A 2026-os országos adatok pedig már a férfiak esetében 19%-os a nők estében 81%-os megoszlást mutatnak.
A Biczó Balázs és Horváth László által jegyzett A győri tanító- és tanítóképző-intézeti tanárok életrajzi lexikona 355 tanár adatait tartalmazza, akiket az országos viszonylatban is számottevő három győri intézményben alkalmaztak, az 1948-as államosításáig. A gazdag anyagot kiegészíti 65 tanár fényképe, valamint 19 kép az intézményekről és egy jól felhasználható irodalomjegyzék is.
A Ratio Educationis hatására Pozsony után másodikként 1778-ban létrehozott egyházi fenntartású normaiskola, amelyben tanfolyami szinten létrejött, megalapozottá vált a győri tanítóképzés. Az évfolyamrendszerű képzés 1647-ben indult. A Katolikus Tanítóképzőintézetet a köznyelv, fiúképzőnek nevezte. A kötetben fellelhető 66 intézeti tanárból, 65 természetesen egyházi személyiség, 1 fő gyakorlati ismeretet oktató hölgy, de külön csoportosítva megtaláljuk 17 hitoktató és 3 fő iskolaorvos életrajzát is.
Az 1868-as Népoktatási törvény hatásaként Győr ismét előtérbe került és 1875-ben, pár hónapos felkészülési idő után, dicsérendő összefogással létrehozták az Állami Tanítónőképző-intézetet. Az intézet munkatársai közül 80 tanár, 61 nő és 19 férfi megoszlásban, 31 hitoktató (pap) és 6 iskolaorvos található a kötetben.

Figyelemreméltó, hogy a tanári kar származása alapján lefedi a történelmi Magyarország teljes területét. A közoktatás létjogosultságának igénye az Orsolyita-rend, a rend győri letelepedésének 200 éves évfordulóján, a trianoni döntés után 6 évvel, megalapította a Győri Szent Orsolyita-rend Tanítónőképző-intézetet. A mindössze 22 évig működő intézményben tevékenykedő 120 tanár, amelyből 57 rendi apáca, 5 férfi és 58 világi tanárnő. Munkájukat kiegészítette még 11 hitoktató és egy iskolaorvos. Figyelemreméltó a tanári kar összetétele az akkori viszonyok közt, amely még a II. világháború éveit is tartalmazza. A tanárok közt találhatjuk Slachta Margitot is.
A három tanítóképző működése egy értékrendszert testesít meg, amely országos jelentőséggel bír napjainkban is. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 2002-ben a magyar tanítóképzés Örökség-díjban részesült. A győri tanítóképzés máig tartó hatása, hogy nevelést és az oktatást mindenkor egységesen kezelte. Kiemelt figyelmet fordított az elmélet és gyakorlat egységére, már az első időszaktól kezdődően előtérbe helyezte a résztvevők társadalmi szerepvállalását, arra felkészített, a képzésben nagy hangsúlyt kapott, különösen 1844 után a képzés magyar nyelvűsége.
Ezért nagy jelentőségű a kötet megjelenése, hisz helytörténeti, pedagógiai, családtörténeti kutatásokat nagymértékben segítheti és egyúttal emléket állít. Családtörténeti kutatások alátámasztására szolgáljon példaként, hogy a könyvbemutatón részt vett annak a családnak a leszármazottja, amelynek birtokában volt 1875-ben a mai központi épület üres telke.
Dr. Cseh Sándor
.webp)


