Az emberi műveltség és az Isten tisztelete forrjon össze újra!

– hangzott el  Dr. Lukácsi Zoltán teológiai tanár, plébános atya – a „Keresztények a történelemben” című – előadásában, a Széchenyi Egyetem Apáczai-karán március 4-én, az „Értékek és kihívások” nevű új kurzus keretein belül.

A keresztények nem törekednek evilági hatalomra, hanem a meglévő társadalmat akarják jobbá tenni, végső értelmük és céljuk nem e világból valók – kezdte előadását a Teológiai tanár. Azzal folytatta, hogy ha mégis nézeteltérésbe kerülnek törekvéseik miatt, akkor inkább vállalják a meg nem értést és az üldöztetést. Ezért lesznek a vértanúk, akik tudják, hogy az e világ múlandó, az ő értékeik viszont örök érvényűek.

A kereszténység az emberre épít. Előbb embernek kell lenni és utána lehetünk keresztények  – hangsúlyozta az Előadó. Egyre tökéletesebb kereszténynek lenni pedig azt jelenti, hogy egyre tökéletesebben hasonlítani Krisztusra.

Mitől ember az ember? – tette fel a kérdést a Plébános Úr. Kiemelte: az ember akkor vált emberré,  amikor a szelleme, a lelke kinyílt a transzcendensre, a természetfelettire; rájött, hogy van fölötte egy magasabb hatalom, rádöbbent Isten létére.

Az emberiség történelme folyamán nagyon sokféle istenkép alakult ki, és hosszú fejlődési folyamat kellett ahhoz, mire eljutottunk az egyistenhithez, ezen belül pedig a Megváltó hithez, a Messiáshoz, Krisztushoz. Ekkor már nem az ember elképzeléséről van szó, hanem az isteni kinyilatkoztatás a döntő. Krisztus eljött közénk, hogy megmutassa, milyen az Istennek tetsző élet. Krisztus a Megváltó – hangsúlyozta beszédében, majd hozzátette: Isten Krisztus személyében, visszavezet bennünket abba a harmóniába, amelyben az ember a teremtéskor volt, az ősbizalomba, az Istennel való harmonikus kapcsolatba. Krisztus művét egy általa alapított emberi közösség viszi tovább ebben a világban, amelyet Egyháznak hívunk.

Az „emberiség kamaszkoráról”, a lépések megtagadásáról is beszélt az előadó.
A reneszánsz már idetartozik, az Egyházat nem fogadja el, hanem támadja. Nem véletlen, hogy a reneszánsz „terméke” a reformáció is.

A felvilágosodás korában még hisznek ugyan Istenben, még nem tudják megmagyarázni a világ létét. Azt vallották, hogy kell lennie egy nagy alkotónak, valakinek, aki ezt a világot létrehozta, aki elindította a gépezetet, ám aztán minden megy magától, nincs kinyilatkoztatás. Ekkor vetik fel először, hogy Krisztus valószínűleg csupán egy mitológiai alak, vagy legfeljebb az emberiségnek csak egy tanítója.

A materializmus már Isten létét is tagadja, az anyag az örökkévaló, minden természetfeletti csak emberi kivetítés, képzelgés, kitaláció.

Az Előadó kitért a mai kor problémáira is. Jelenleg két út áll az emberiség előtt – vázolta fel magyarázatában. Az egyik az, hogy megfordul a folyamat és visszatér Istenhez. A másik út az lehet, hogy tovább megy a megkezdett úton és végül önmagát számolja fel, pusztítja el, önmaga ellenségévé válik.

„Bízom abban, hogy az emberiség előbb-utóbb visszatalál Istenhez, és tisztul az Isten-fogalma is” – hangsúlyozta a Plébános atya. Hozzátette: ezért tekintjük Krisztust kulcsfontosságúnak, hiszen a Megváltó emberként élt közöttünk. Az Isten, aki egy szellemi Létező, vállalta, hogy anyaggá lesz, értünk. Ezért nagyon fontos Krisztus megtestesülése.

A többi között a vallás fajtáiról is szólt az Atya. Az egyik az önmegváltó vallás, a keleti vallások nagy része ide tartozik. Az ember törekszik Isten felé, és az Isten vagy istenek ebben nem sok támogatást adnak. Ezekben a vallásokban nagy szerepe van a guruknak, a mestereknek, a tanítóknak, akik már bölcsek és bejárták ezt az utat. Tehát nem isteni kinyilatkoztatásról van szó, hanem emberi segítségről, amelyet igénybe vesznek.

„Tisztelem a keleti vallásokat, de nincs önmegváltás. Márpedig az ember a maga erejéből nem tud felemelkedni az Isten világába.”- erősítette meg gondolatait az Előadó.

A másik fajta vallásba a kinyilatkoztató vallások tartoznak, amikor az Isten vagy istenek bizonyos törvényeket, kinyilatkoztatásokat adnak az embereknek, aztán azt számon kérik, és annak megfelelően jutalmaznak és büntetnek. Ilyen pl. az iszlám, vagy az ószövetségi zsidóság is. A baj, hogy az ilyen vallásokban Isten olyan, mint az „edző”, aki a parvonalon kívülről osztogat tanácsokat.

Mindkét említett vallás-típus a félszárnyú madárhoz hasonlít: vergődik, de igazán szárnyalni nem tud – emelte ki beszédében, majd hozzátette: ezért fontos Krisztus személye, aki igaz Isten és igaz Ember, aki a kinyilatkoztatást tudja adni, és meg is mutatja, hogyan kell ezt megélni. A kereszténység nagy történelmi újdonsága a világban nem az, hogy hiszek a halál utáni életben, hanem az, hogy hiszem a test feltámadását. Az üdvösség nem csak a lelkemnek szól, hanem az embernek; a testnek és léleknek együtt. Az anyagvilág megdicsőülése a kereszténység nagy különlegessége, amelyre Jézus feltámadt teste a példa – hangsúlyozta Zoltán atya.

A feltámadás már túlmutat az emberi történelmen, és nem képezi részét annak – utalt XVI. Benedek pápa gondolataira. Majd hozzátette: a lényeg, hogy az emberi történelem részese lett a feltámadásnak. Hogy térben és időben élő emberek tapasztalták meg a megtapasztalatlant, a feltámadt testnek a semmihez nem hasonlítható szubsztanciáját, és ez valóban túlmutat az emberi történelmen.

Szó volt a többi között a keresztény kultúra, az Egyház által létrehozott kultúra fontosságáról, valamint az európai kultúra alapjairól, a kereszténység feladatairól, az egyházi iskolák küldetéséről is. Európa mára egy roppant fejlett civilizációt hozott létre, de azt a kultúrát, amely létrehozta ezt a civilizációt, mára már elnyomják, elutasítják, és mindenki csak a javait akarja belőle.

„A történelem során egyedül a kereszténység volt képes arra, hogy átformálja a barbárok mentalitását, és megmentse a keresztény hitet és az antik műveltséget is, az egész kultúrát. Ma Európa egyrészt a fékevesztett liberalizmus istentelenségének, másrészt a fundamentalizmus fanatizmusának a harapófogójába került. Ha nem tér vissza a gyökereihez, akkor menthetetlenül elveszik és a pusztulás útjára lép. Én hiszem azt, hogy a folyamat még megfordítható, de ehhez szükséges, hogy Európa újra kultúrát merítsen és ne civilizációt. Az emberi műveltség és az Isten tisztelete, a kultusz és a kultúra forrjon össze újra, és győzze le a barbárságot, a műveletlenséget, az igénytelenséget és az agressziót! ” – ezekkel a szavakkal zárta elgondolkodtató előadását Dr. Lukácsi Zoltán atya.

Szöveg: Bátayné Somogyvári Zita