A 21. századi gyógypedagógia túl a múlt században lezajlott paradigmaváltáson és fogyatékosságügyi világforradalmon még mindig az útkeresés időszakát éli. A körülöttünk zajló mindennapi változások érintik a különböző fogyatékos, sérült, akadályozott népességcsoportokat is, és a komplex gyógypedagógiai fejlesztést, nevelést, oktatást, habilitációt és rehabilitációt végző szakembereket egyaránt. Az együttnevelés kapcsán, már nem az a fő kérdés, hogy szükséges-e, hanem sokkal inkább a megoldások sokszínűségén, az inkluzív iskola megvalósításán van már a hangsúly.

• a gyógypedagógusi szakma előtt álló új feladatokat, kihívásokat, szerepeket - ezek megvalósításának, megvalósulásának lehetőségeit, esetleges nehézségeit
• a képzés oldaláról szükséges változtatások, alkalmazkodási lehetőségek alternatíváit
• a gyakorlat oldaláról a gyógypedagógiával, a jövő gyógypedagógusával, valamint a képzőhelyekkel kapcsolatos gondolatokat, elvárásokat
• a többségi intézmények oldaláról a befogadási attitűd alakítása, valamint a szakmaközi együttműködés megvalósítása érdekében létrejött „jó gyakorlatokat”
• a gyógypedagógusok és a többségi pedagógusok számára is az új elvárásokat, feladatokat, amelyek az inklúzió kapcsán az útkeresés időszakát jellemzik;
• a szakmaközi együttműködések oldaláról, a többségi intézmények befogadási attitűdjének kialakítására, segítésére kialakult elképzeléseiket; Hogyan változik a gyógypedagógia helye és a gyógypedagógus szerepe egy többségi iskolában? Hogyan hasznosítható a többségi intézményekben a speciális iskolákban felhalmozódott gyógypedagógia professzió?