„Készüljünk értékes módon a saját életünkre!” – hangzott el a Házasság Hete győri programsorozatán, Dr. Martos Balázs Levente, az Esztergom-Budapesti Egyházmegye segédpüspöke előadásában hétfőn este.

Idén az „Állandó megújulásban” mottóval startolt útjára ismét Győrben a Házasság Hete programsorozat. A győri események nyitóelőadását Dr. Martos Balázs Levente, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, valamint a Központi Papnevelő Intézet rektora „Kronosz, kairosz és kriszisz – a megújulás alkalmai” címmel tartotta meg február 12-én a Széchenyi Egyetem Apáczai-karán. Az intézmény nevében Dr. Pongrácz Attila, a Kar dékánja köszöntötte az előadót, aki egyben az Értékek és kihívások című, az idei tavaszi szemeszterben útjára indított szabadon választható tantárgy első meghívott vendége is volt.

Manapság mindenhol hallani arról, hogy szükséges a változás: a munkahelyen, egyénileg és a családban is – kezdte előadását a Püspök atya. Hozzátette: a mottónak azonban mélyebb tartalma is van, hiszen a megújulásról szól. Egy olyan igazságról, értéknek a felfrissítéséről, újra kifényezéséről, amely kezdetben adott volt, az út elején jelen volt, a valóságban már megadatott.

A környezet is változik és mi is változunk benne. A kettőnek viszont egyensúlyban kell lennie – folytatta gondolatmenetét Balázs atya. Hozzátette: „az idő múlásával minél inkább tudatosodik bennem, hogy csupán porszem vagyok a Mindenségben; és egyre radikálisabban érzem a szükségét annak, hogy egy Örök, Élő Istenbe vethessem bizalmamat, aki egy szeretetkapcsolatba kötelezte el magát Teremtményei iránt.” Hangsúlyozta: a mai ember szeret magával foglalkozni, és elveszti a kapcsolatot a Végtelen Istennel, de csupán önmagunkban keresve nem fogjuk megtalálni az élet igazságát.

A Kronosz görög szó a múló időt jelenti. A kronosz azzal a kihívással szembesít, hogy van egy sor előre többé-kevésbé sejthető alakulás, amelynek ki vagyunk téve. Van ennek egyfajta sorsszerűsége, egyfajta súlya és előreláthatósága.

Sokféle helyzet megijeszthet, ha nagyon előre, messzire nézünk – folytatta beszédét Balázs atya. Kiemelte: nem igazán gondolnak bele az ifjak, hogy később mennyi nehézség vár rájuk, azonban mégis hozzánövekednek. A 21. század próbál mindenre előre felkészíteni és mindenfajta dologra előre biztosítást kötni, ami tulajdonképpen szörnyűség. Jobb, ha mindezt az ember megpróbálja a jó Istenre bízni, valamint jól használni a kronoszt, azt a bizonyos „szent” időt.

Készüljünk tehát értékes módon a saját életünkre! – emelte ki gondolatmenetében Balázs atya. Hozzátette: azokkal a kérdésekkel foglalkozzunk, amelyekkel tényleg érdemes. Még mindig nagyon sok embert érhetnénk el azzal, hogy tegyen a valódi szeretetért. Tegyen azért, hogy valóban szeretni tudjon. Tegyen azért, hogy egy párkapcsolatban értékes módon tudjon jelen lenni; hogy önálló és felnőtt emberként tudjon elköteleződni. Tegyen azért, hogy úgy tudja kiválasztani az életének társát – kipróbált értékek mentén -, hogy vele a lehető legkomolyabban együtt is tudjon lenni. És erre használja fiatalságának értékes idejét, sok minden más könnyedség mellett.

A hála fontosságára is kitért az Elöljáró atya. A boldog szeretetközösségek egyik kincse, ha megtanulnak hálásnak lenni azért, ami addig volt. Hangsúlyozta: tanuljunk meg az eltelt időnkre szépen, okosan visszanézni, emlékezni! Amilyen hibát bevallunk, az lassan el is múlik. Fontos, hogy kibéküljünk magunkkal.

A kairosz elemzéséről is szólt a Püspök atya. A többi között azt is kiemelte, hogy a kairosz egy ajándékba kapott pillanatot jelent. Ez az alkalom MOST van, vagy éppen MOST lehetne, attól függően, mennyire tudjuk befogadni. Balázs püspök atya főként arra utalt a kairosz elemzésénél, hogy a jelen pillanat értékét érdemes jobban meglátni.

A kriszisz-ről is említést tett a Püspök atya. A többi között arról is szólt, hogy amikor sötétség van, nem kell elmenekülni, hanem szembe kell nézni vele, és megérteni, hogy mi az okozója. Ne hagyjuk, hogy lekössenek a MIÉRT-ek, hiszen ez a gőgös ember kérdése. A sötétségben is valójában kapcsolatok emléke, reménye és félelme küzd egymással; ugyanakkor a sötétség kincset is rejthet magában.

Ha megtanulunk egy valakit szeretni, akkor a környezetünket is jobban tudjuk szeretni, és Társunkat a hosszú úton kísérni. Így az idő telik, és nem csak múlik! - zárta a nyitott szívű hallgatóság előtt tartott előadását Dr. Martos Balázs Levente püspök atya.

Fotó és szöveg: Bátayné Somogyvári Zita