„Korom és púder” – Dr. Nagy Miklós fotókiállítása

A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar Cziráki Lajos kiállító terében 2023. április 14-én nyílt meg Dr. Nagy Miklós fotókiállítása. Dr. Pongrácz Attila dékán köszöntőjét követően Szabó T. Anna költő nyitotta meg a kiállítást kicsit rendhagyó módon: a fotókkal megidézett hangulatot visszatükröző versekből felolvasott idézetekkel, majd Stummer Márton kápráztatta el a vendégeket virtuóz gitárjátékával. A kiállítás május 9-ig tekinthető meg.

A kiállítás apropóján Dr. Nagy Miklóssal beszélgettünk.

Honnan indult a fotózás iránti szenvedélye?

Az egyetemi évek alatt kezdtem el fotózni. 1969 és 1975 között jártam a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol működött egy fotószakkör, amelynek a tagja lettem. Egy Pajtás, majd egy Szmena fényképezőgépem volt, azokkal készítettem képeket. Fotótúrákra mentünk, és aki amit észrevett, azt fotózta. Ehhez már akkor is jó szemem volt. Néhány diámat beneveztem pályázatokra is, amelyek közül jó párat meg is nyertem. Az egyetem elvégzését követően egy időre abbahagytam a fotózást, a szakmámra koncentráltam, hogy minél jobban megtanuljam. Közben elkezdtem kortárs festményeket gyűjteni, kiállításokra jártam. Folyamatosan tanultam, tanulom a vizuális művészeteket, kifejezésmódokat. A vizuális fejlődésnek is van egy evolúciója, és van még mit tanulnom. 

Milyen témákat szeret választani a fényképeihez?

Itt a kiállításon most főként tájképek láthatók, de vannak „emberes” fotóim is. Sok olyan szociofotót készítettem például, amelyekkel a győrszentiváni cigányság életét mutatom be. Ezekből a szociofotókból is szeretnék majd egy kiállítást. Egy jó képnek sok rétege van, a rossz képnek csak egy. A jó kép úgy működik, mint egy katalizátor, minden „nézőjéből” mást és mást hoz elő, ezért általában nem adok címet a képeimnek se, nem akarok senkit sem orientálni didaktikus módon. 

Mire utal a kiállításnak a címe a „Korom és púder”?

Tavaly volt egy kiállításom Budapesten a B32 Galériában Puderettek a Létbüfében címmel. Az ott kiállított, nagyrészt „púder” színű fotóimra Parti Nagy Lajos a Létbüfé című könyvében található versekből írt rá személyesen. A mostani kiállításon a „kormos” képek vannak túlsúlyban. A meghívón is a „kormos” Szeszgyár látható az Árkád parkolójának a tetejéről. A körülöttünk lévő valóságot próbálom bemutatni. 

A kiállított képeknek van egy különleges stílusa, technikája, kicsit elmosódottak. Mesélte, hogy több képe is mozgó autóból készült.

A képeknél nem fontos mindig, hogy élesek legyenek, inkább az a fontos, hogy olyanok legyenek, mint egy festmény. A fotóművészet is egyfajta kifejezésmód, amelyhez meg kell tanulni „képül”: hogyan történik bizonyos motívumok elhelyezése a képen, milyen szabályok vonatkoznak a színek használatára. Az egyik kedvenc jelszavam: az élet egy cseresznyefa. Mit jelent ez? Ha a karácsonyfára túl sok piros díszt akasztunk, akkor a fa zöld alapszíne és a díszek piros színe kioltják egymást, ha messziről ránézünk, az egész egységes barna színűnek hat. De ha kevés piros van a sok zöldben, mint a cseresznyefán a cseresznye, akkor mind a kettő szín elkezd élni, lobogni. A színeknek az egymáshoz való aránya a képeken nagyon fontos, és ugyanígy a képen elhelyezett motívumoknak az egymáshoz való viszonya is.

Több helyen is volt már kiállítása, például Franciaországban is. Melyikre a legbüszkébb?

A tavalyi, Parti Nagy Lajossal közös kiállításra, mivel minőségileg ez volt a legjobb. Gyerekként azt gondoltam, hogy olyan művészetet szeretnék majd csinálni felnőttként, amiben bent van a zene, a szöveg, a kép és a tér is. Komplex hatást szerettem volna elérni. Persze nem sikerült teljesen, de próbálkozom.

Mindig van Önnél fényképezőgép?

Mindig, a téma, a látvány nem vár.

Szöveg: Szekeres Beáta

GALÉRIA