Dr. Lőwi Ildikó

Csodák Vas megyében

Beszámoló a Vas megyei kultúrakutató szemináriumról

A Kulturális mediáció mesterképzős végzős hallgatói dr. Lanczendorfer Zsuzsanna Tanárnő vezetésével 2023. április 14-15-én kultúrakutató szemináriumon vettek részt Vas megye csodálatos, megannyi meglepetést tartogató négy településén. Elkísérte a csoportot két tanárunk is, dr. Horváth Csaba és dr. Varga Balázs. A kultúrakutató szeminárium célja az ismert, vagy eddig kevésbé ismert, viszont annál lenyűgözőbb történelmi műemlékek és építészeti érdekességek megtekintése, valamint a hozzájuk kapcsolódó tudásanyag megszerzése. A Vas megye nyugati részén található kis települések közül Ják, Nemeskolta, Rum és Csempeszkopács helységek műemlékeinek meglátogatása volt az úticélunk.

A gyülekező Szombathelyen, a vasútállomáson volt, innen autókkal utaztunk a szeminárium első állomására: Jákra. A zuhogó eső elől a jáki Ady Endre Művelődési Házban található Kultúr Cafe nyújtott menedéket, ahol pompás reggeli várta az ázott vándorokat. A kemencében sült kenyér mellé tepertő és lila hagyma dukált, kávé, tea, helyi készítésű sajtok, édességek szerepeltek a reggeli repertoárjában, melyet a Rácz Major tulajdonosa, Rácz Károly szponzorált. Kecskés Andreának, az önkormányzat közművelődési szakemberének és Petz Gabriellának, az önkormányzat alkalmazottjának a segítőkészségéért is csak elismerés járhat. A falatozás közben dr. Tóth Ernő Polgármester Úr nyújtott érdekes beszámolót a település fejlődéséről, jövőbeli terveiről.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a nagyszerű jáki fogadtatásért dr. Tóth Ernő Polgármester Úrnak és Petz Gabriellának, az önkormányzat alkalmazottjának, a Rácz Major vezetőjének, Rácz Károlynak, és végül, de nem utolsó sorban osztálytársunknak, Kecskés Andreának, az önkormányzat közművelődési szakemberének, a Jáki Kulturális Élet Egyesület elnökének.

A kitűnő reggeli után több érdekes beszámolót hallgattunk meg. A Bencés rend által 1214-ben alapított jáki Szent György templom történetéről Balázs Csilla számolt be, párhuzamot vonva az ugyancsak a 13. században épült zsámbéki Premontrei Romtemplom jellegzetességeivel. Spiegel-Szabó Viki pedig a helyiség történelméről tartott érdekes előadást.

A jáki templom mellett található két műemlék kápolna. A Szent Patrik kápolnát Ihász Csilla mutatta be, a Szent Lénárd kápolnáról Molnár Ildikó beszélt. A Művelődési Ház nagytermében egy amatőr alkotó művei láthatók. A Jákon működő Művésztelepnek minden évben 2 kiállítása van, az egyik július elejétől nyár végéig, majd október-novemberben, ami az adventi időszakban is még látogatható. A Művésztelepen minden év július első 10 napjában alkotnak a művészek. A Művésztelep tevékenységéről Kositzky Anett számolt be.

A képek nézegetése közben a vidámságnak sem voltunk híján. A zuhogó eső sem szegte kedvét a csoportnak, így utunkat  a híres jáki templom felé vettük.

Vitathatatlan, hogy Ják leghíresebb műemléke a román-gót stílusban épült templom, mely a román kori magyar templomépítészet legjelentősebb megmaradt alkotása. Bodáné Csákány Andrea személyében lelkes és elkötelezett idegenvezetőt ismertünk meg, tulajdonképpen nem volt olyan kérdés a templom régészeti feltárásával kapcsolatosan, melyre ne tudott volna válaszolni.

Szeretnénk köszönetet mondani a nagyszerű idegenvezetésért Bodáné Csákány Andreának.

A római katolikus, bencés apátsági templom 1220 és 1256 között épült. Nevét egykori birtokosairól a  Ják nemzetségről kapta. 1223-ban a monostorban élénk szerzetesi élet folyt, 1331-ben 50 szerzetes élt itt. A régi apátház telkén megtalálták a Ják nemzetség Árpád-kori palotájának és lakó tornyának alapfalait. Kapuja 1663-ban épült. 1781-ig a templomot cinterem (temető) vette körül.1896-tól   Schulek Frigyes tervei szerint helyreállították.

A bazilika háromhajós, két homlokzati toronnyal. A tornyok közötti kapu Magyarország leggazdagabban díszített késő román kapuzata. A templom sötétnek tűnik a lőrésszerű ablakok kis mérete miatt, azonban így is feltűnik a háromhajós román kori templombelső hatalmas mérete. A főbejárat fölé belülről az emeletes főúri karzat magasodik. Itt a hármas ülőfülke található, ez volt egykor a kegyúr ülőhelye. A korábbi kutatás által nyitva hagyott kérdések a feltárás után bővültek a templomdombon elhelyezkedő temetőről, valamint az egykori kolostorépületről.

Sor került a templombelső falfelületeinek, a díszítőfestések maradványainak konzerválására. Az egykori freskók nyomain Szent Györgynek a sárkánnyal való harca, az alapító Jáki Nagy Mártont, a templom alapítása, az imádkozó alapító és halála tárult fel. A templomot a külső, hatásos megjelenése, és belső, kiegyensúlyozott arányai, faragott, festett díszítései az ún. "családi monostortemplomok" legszebbjei közé emelik.

A kultúrakutató szeminárium soron következő állomása a „manóház” megtekintése volt. Ez a különleges, egy építészmérnök saját házaként megalkotott lakóház meglehetősen szokatlan képet mutatott különleges építőanyag használatával, alacsony helyiségeivel, fából készült zuhanyozójával és a plafonról lelógó, gyógynövényekkel és lekvárokkal teli befőttesüvegekkel.

A csoport itt szeretne köszönetet mondani Kovács Gábornak, a manóház tulajdonosának érdekes és egyáltalán nem szokványos otthona bemutatásáért. A szívélyes vendéglátótól és barátságos kutyájától búcsúzva a jáki Művelődési Házban ebéd várta a csoportot.

Ebéd után tovább utaztunk Nemeskoltára, az Árpád-kori településre. Az egykor kisnemesek által lakott község lakossága részben katolikus, részben evangélikus. E faluból származik a Vas vármegye történetében jelentős szerepet betöltő Koltai Vidos család. A faluban álló klasszicista kúriájukat az 1800-as évek elején építették. Utolsó tulajdonosa Németh Mária a két világháború között élő ünnepelt operaénekesnő volt. 1935-ben itt forgatták a "Halló Budapest" című játékfilmet is.

A nemeskoltai Művelődési Házban Farkas Imre Polgármester Úr látott vendégül bennünket, majd a község múltbeli sikereiről és jövőbeli terveiről beszélt.  A faluban úticélunk a „parasztporta” és az evangélikus templom meglátogatása volt, ahová a Polgármester Úr is elkísérte a csoportot. A parasztporta a múlt századi, a mezőgazdaságban használatos szerszámok és muzeális értékű gépek gyűjtőhelye lett. Az eszközökről Turjákné Szentesi Ilona tartott ismertetőt.

A földműveléssel és az állattartással kapcsolatos gyűjtemény sokunkban a nagyszülőkkel töltött falusi nyarakat és a saját gyermekkorunkat idézte fel.

A következő állomásunk a nemeskoltai evangélikus templom volt.  Takács Krisztitől megtudtuk, hogy a templom a XVIII. század végén épült, és alaprajzában magán viseli a magtártemplomok jegyeit. Tornyában két Seltenhofer által öntött harang található.    A nagyobbik felirata: "Erős várunk nekünk az Isten", a másik oldalán Luther-dombormű látható, A berendezés fontos része az evangélikus templomokra jellemző szószékoltár, mely a templom első építési periódusának része, és 18. századi keresztelőmedence. Az oltárkép XVIII. század végi, az "Utolsó vacsora" ábrázolása.  Vas megye 22 településének evangélikussága tartozik ehhez a felekezethez.

A kultúrakutató csoport nevében ezúton szeretnénk köszönetet mondani Farkas Imre Polgármester Úrnak a nagyszerű vendéglátásért és idegenvezetésért.

A következő úticélunk Rum község volt, ahol a vasúttörténeti emlékhely megtekintése várt a csoportra. A helytörténeti beszámolót a zuhogó esőben hősiesen helytállva, Horváth Ágota tartotta. A 1894-ben átadott Szombathely-Rum közötti vasútvonal egyik őrháza 80 éven keresztül működött. 2014-ben az önkormányzat egy pályázati lehetőséget megragadva felújította és közlekedési emlékhellyé alakította. A 30 négyzetméter alapterületű ház mellé az egykori vasúti nyomvonalat szimbolizáló emlékmű került felállításra. Az eredeti formájában helyreállított épület és környezete vasúttörténeti emlék, az eredeti dokumentumokat bemutató, eredeti tárgyakkal berendezett állandó kiállítással közlekedési emlékhely funkciót kapott.

A közlekedési emlékhely megtekintése után a csempeszkopácsi Füves Portára vezetett utunk, ahol a szálláshely elfoglalása és a vacsora várta a csoportot. A rendkívül kedves tulajdonosok, Kámán Zsuzsanna és Horváth István vendégszeretete elmosta az egész napi ázás-sártaposás emlékét, a hangulatot a kitűnő vacsora és a helyben főzött sörök választéka alapozta meg.

A vendéglátóin tevékenysége mellett feltétlenül meg kell említeni azt az önkéntes szervező és előkészítő munkát, melyet osztálytársunk, Kovács Éva és párja végzett a kirándulás sikeressége érdekében. A csoport nem volt álmos, így remek hangulatban telt a közös este. 

A remek szállásért és a kitűnő vacsoráért a csoport ezúton tolmácsolja köszönetét vendéglátóinak, Kámán Zsuzsannának és Horváth Istvánnak, valamint a láthatatlan, de annál szükségesebb háttérmunkáért osztálytársunknak, Kovács Évinek és párjának, Paksi Andrásnak.     

A bőséges  reggeli  után a közelben található románkori Szent Mihály templomba sétáltunk el.

A Szent Mihály-templom a 13. század közepén román stílusban épült római katolikus templom,  a nyugat-magyarországi Árpád-kori tégla romanika kiemelkedő építészeti emléke. A templom a kopácsi falurészen mintegy 1,5 méter magas mesterséges dombon áll, melyet 19. századig temetőként is használták.

Bakos Mónikától megtudtuk, hogy a vörös nyerstégla homlokzatú hajó keleti oldalához világosabb téglából épült, négyzet alaprajzú harangtorony csatlakozik. A templom szentélye kiemelkedő jelentőségű, mert déli oldalán János apostol alakját töredékes freskómaradvány ábrázolja a XIII. századból. A Szent Családot a Szentháromsággal együtt ábrázoló oltárkép 1758 előtt keletkezett. A keretezést a templom védőszentje, Mihály arkangyal faszobra koronázza, lábával a gonoszt, az ördögöt taposva

Csempeszkopács másik nevezetessége a Béri-Balogh kastély, ahová a Pungor Zoltán Múzeum 10 éves szakszerű gyűjtőmunka után, 1975-ben költözött be.

A kiállítás a 19. és 20. század fordulójának paraszti, falusi életmódot megjelenítő tárgyait mutatja be. Dr. Ferencz Károly gyűjteményének tárgyai a nyugat-afrikai Guineából, Albániából, Mongóliából és Kínából származnak, ahol a tudós házitanító geológiai kutatásokat végzett 1953-1960 között., valamint a római katolikus templom miseruhái, szertartás, ima és énekkönyvei is láthatók a 20. század közepéig terjedő időszakból. Csempeszkopács hely- és iskolatörténete Kopács és Csempesz dokumentum anyagából és a történeti múlt tárgyi emlékeiből gazdag válogatás áll a látogatók rendelkezésére. Károly Antal Ybl-díjas építőművész Csempeszkopács szülötte.

A múzeumlátogatás után ismét a Füves Porta vendégszeretetét élveztük, ahol az ebéd elfogyasztása után vezető tanárnőnk összegezte a látottakat a kultúra kutatás speciális szempontjai alapján. Végezetül egy csoportkép is készült, amelynek láttán elhatároztuk, hogy meg kellene ismételni a kultúrakutató szemináriumot az ismert színmű címét idézve:

Jövőre veled ugyanitt!