A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Utazó múzeum programsorozatának keretében "A tudós kalandor - Xántus János" címmel tárgybemutatóval egybekötött előadást tartott Pápai Fruzsina Menta muzeológus és Ritly Jenő múzeumi gyűjtemény- és raktárkezelő a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar könyvtárában.

A rendezvényen az érdeklődők megismerkedhettek Xántus János, az Amerikai Egyesült Államokban ismert nevén John Xantus de Vesey (1825 -1894) magyar természettudós, utazó, néprajzkutató tevékenységével, valamint megtekinthették a híres amerikai Henry-karabélyt, melyet a győri Rómer Flóris Múzeum őriz. Bár gyártási jelzés nem található rajta, ezüstözött zárborító lemezébe a John Xantus nevet vésték.

Az ifjú Xántus tanulmányait szülőfalujában és a győri bencéseknél – ahol valószínűsíthetően kapcsolatba került Rómer Flórissal, illetve a pécsi ciszterciek gimnáziumban végezte, majd ugyanitt tanult jogot. Kaposvárott helyezkedett el, mint aljegyző, s köz- és váltóügyvédi vizsgáját 1847-ben Pesten tette le.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz önkéntesen csatlakozott, mely közben a főhadnagyi rangig jutott. Kétszer is hadifogságba került, ahonnan másod ízben sikeresen megszökött, és a felelősségre vonás elől Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba emigrált, majd 1852-ben áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba.

Először New Yorkban vállalt alkalmi munkákat, majd Kaliforniába ment, ahol növényeket és állatokat is gyűjtött, később tengeráramlási megfigyeléseket is végzett a Kaliforniai-félsziget csúcsánál, ami alkalmat teremtett számára ahhoz, hogy a tenger élővilágát is gyűjtse. Eljutott az Iowa állambeli, szintén magyarok lakta New Budaba, ahol a környező prérit bejárva gyűjtötte be a később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott növény- és állatgyűjteményének első darabjait. Később Kansasban találkozott először indiánokkal, ahol topográfiai felméréseket is végzett. A Magyarországra küldött gyűjtemények és beszámolók okán munkásságát egyre inkább elismerték, és ennek jeleként 1859. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Rövid ideig részt vett az amerikai polgárháborúban, ahol William Alexander Hammond főparancsnok helyetteseként szolgált 1862 decemberéig, majd az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshellyel.

1864 júliusában hazatért, de előbb Hollandiában és Belgiumban tanulmányozta az állatkerteket, és nagybecsű természettudományi gyűjteményt hozott magával a Magyar Nemzeti Múzeum számára. 1866. augusztus 6-án nyitotta meg a pesti Állatkertet, melynek igazgatói tisztét is betöltötte.

1868-ban tisztségét feladva, októberben Kelet-Ázsiába indult Triesztből egy osztrák–magyar expedícióval. Először Ceylonban, Sziámban, Kínában és Japánban végeztek gyűjtéseket. Celebesz, Borneó és Jáva szigetén hatalmas állattani anyagot gyűjtött, melynek legnevezetesebb darabja egy preparált orangután volt, valamint 2500 darabos, párját ritkító borneói etnológiai gyűjteményéből alapították meg a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait. 1870 novemberében hazatért és gyűjteménye feldolgozásába kezdett. 1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első őrévé (tkp. igazgatójává) nevezték ki. Ugyanebben az évben Rómer Flórissal összeállították a bécsi világkiállításon szereplő első magyar néprajzi gyűjteményt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, amelynek 1890-ben alelnöke lett.

1894-ben súlyos tüdőgyulladás miatt leromlott egészsége okozta halálát. Sírja a Kerepesi temetőben található.

Tevékenységének emléket több növény- és állatfaj tudományos neve állít, melyeket róla neveztek el.