A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai Humán- és Társadalomtudományi Kar Neveléstudományi és Pszichológia Tanszék oktatói 2024. április 11.-én irodalmi sétára és közös felolvasásra hívták a hallgatókat és oktatókat. A Duna-parton megtartott eseményen Balogh-Pécsi Anett köszöntötte a résztvevőket.

„A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok”

Ma van a magyar költészet napja. József Attila születésnapja. József Attiláé, aki ezzel a négy sorral a szenvedés, a magány és a reménytelenség olyan mély rétegeit mutatja fel, ami megborzongat, kétségbeejt, de mégis megnyugtathat, mert segíthet. Mert megfogalmazza azt, amit nem lehet. a szavakon túlit, a ki nem mondhatót. Helyettünk.

Szerencsés az, akinek jelen van az életében az irodalom, akit végigkísér az életén a költészet, mert segíthet megérteni a világot, megérteni a meg nem érthetőt, amit azután végül lehet, hogy mégsem értünk meg, de abban, hogy hogyan nézünk rá, hogyan szemléljük, abban támpontot nyújthat. Sokszor a költészet lehet az egyetlen támasz, a vigasz, ha túl zavaró a világ, vagy mi magunk nem tudjuk már értelmezni kik vagyunk.

De ki olvas verset? És miért? Mi, akik ma idesétáltunk a Duna-partra és hoztunk magunkkal a versben valamit, ami a miénk, ami segít kifejezni, mit gondolunk, azt tanácsolnánk, hogy mindenki olvasson. Nem csak azért, mert a fejlesztő hatásait hosszan sorolhatnánk a szókincsbővítésen, az empátia és önismeret, önreflexió fejlődésén keresztül egészen a kritikai gondolkodás, de a kognitív képességek és a ritmus által a matematikai képességek fejlődéséig rendkívül sokoldalú hatással bír, hanem mert egy jó vers elolvasása után már nem ugyanaz az ember vagy, mint előtte.

De mégis mi is a vers? Kányádi Sándor szavaival élve: „Vers az, amit mondani kell.”  A vers: ritmus. Szavakon túli tudás. Szavakkal. A szem elől rejtve maradt lélekrétegeket éri el, ott tud hatással lenni ránk, ahol a leginkább szükség van rá.

A magyar irodalom bővelkedik kiemelkedő költőkben, volt miből válogatnunk, amikor ide készültünk és valószínűleg sokaknak nehéz is volt egyetlen verset kiválasztani. Nekem is.

Ezen a napon erőteljesebben hallatja hangját az irodalom, a költészet. számos program szerveződik, könyvbemutatók, versmondó versenyek, író olvasó találkozók: például a kortárs költők közül most Erdős Virág Eltérő tartalom című kötetének bemutatója lesz, vagy éppen most zajlik.

Ezen a napon jobban figyelünk a magyar költészetre, ezzel a felolvasással és irodalmi sétával mi is ünneplőbe szeretnénk öltöztetni a lelkünket. de ne csak ezen a napon legyen ez így. tanítóként, pedagógusként mi lehetünk erre hatással, mi tudjuk erre tanítani a gyerekeinket is. Arra, ha valamit nem értünk, nézzük meg közelebbről vagy távolabbról. Dolgozzunk vele, dolgozzunk magunkon azért, hogy megértsük.

Köszönöm, hogy ennyien eljöttünk és azt kívánom: Ne csak a mai napon, az év többi napján is legyen velünk a vers!

„Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak,
én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

Galéria